Az ENSZ-tárgyalások lassabban haladnak, mint ahogyan a grönlandi jég olvad

„December 2-15. között rendezték Madridban az ENSZ maratonira nyúlt klímakonferenciáját (COP25), ahová a Párizsi megállapodást aláíró mintegy 195 ország küldöttsége érkezett. A megállapodás néhány részletszabályának tisztázása mellett a fő tét az volt, hogy az országok vállalásaikat közelítsék a 1,5 fokos célhoz (vagyis hogy az éghajlat melegedése az évszázad végére ne lépje túl – a tudomány által még biztonságosnak ítélt – 1,5 fokot). »Csalódott vagyok a COP25 eredményében« – sommázta António Guterres ENSZ főtitkár a végeredményt, és ezzel még nem mondott sokat. Sajnos a 14 tárgyalási nap után semmivel nem kerültünk közelebb a bolygónk, vagyis az azt benépesítő élőlények – köztük az emberiség – megmentéséhez. A konferencia minimum kudarcba fulladt; ha keményebben akarunk értékelni, akkor legalábbis megkérdőjeleződött az ENSZ égisze alatti folyamat értelme.

»Még nincs meg a konszenzus az ambíció olyan szintű emeléséről, amire szükség lenne… Az új generációk többet várnak tőlünk« – ezekkel a szavakkal bocsátotta útjukra a delegáltakat Carolina Schmidt, a COP25-öt levezénylő chilei miniszterasszony. »A kormányoknak alapjaiban újra kell gondolniuk ezt az egészet, mert ami itt történt, az elfogadhatatlan« – értékelte Jennifer Morgan, a Greenpeace International igazgatója a eredményt. És valóban. A tárgyalások eredményét akkor lehetne kudarcnak tekinteni, ha lett volna valódi szándék a megállapodásra, csak végül valamiért az mégsem sikerült. Ehhez képest inkább azt lehet érezni: az országok csak a saját érdekeik mentén mozognak, sőt, egyeseknek  kifejezetten a szabotálás volt a célja.

Mi másként lehetne azt értékelni, hogy pl. az Egyesült Államok, még úgy is, hogy jövőre ki kíván lépni a Párizsi Megállapodásból, folyamatosan akadályozta a szegény és a klímaváltozás miatt már károsodott országoknak fizetendő kompenzációról szóló tárgyalásokat? Vagy hogy Brazília a végsőkig ellenezte, hogy a COP25 záródokumentumában megemlítsék az IPCC földhasználatról szóló tudományos jelentését, ami – egyebek mellett – megfogalmazza azt az amúgy nyilvánvaló alapvetést, hogy a társadalom és a gazdaság nem tud létezni a talaj és az ökoszisztémák által biztosított szolgáltatások és erőforrások nélkül?”