Kábítás választási gázárral

„A néhány hete a lakosságra zúdított kampányban azt is szájba rágták a miheztartás végett, hogy a magas árakat a külföldi szolgáltatóknak, utóbbiakat pedig a szociknak köszönhetjük, ami persze igaz, de nem úgy és nem azzal a faék egyszerűséggel, ahogy azt a Fidesz-szóvivők papagájkommandója előadja. Érdemes visszaemlékezni arra, hogy 1994-ben, Hornék hivatalba lépésekor a magyar GDP-arányos államadósság 86 (!) százalékot tett ki. Mivel nem állt rendelkezésre ellopható 3 ezer milliárdos magánnyugdíj-megtakarítás, mint az Orbán–Matolcsy-tandemnek, az energiaszolgáltatók privatizálása mellett döntöttek. Ezzel részben lélegzethez juttatták a magyar gazdaságot (1998-ra 60 (!) százalékra csökkent a GDP-arányos államadósság), felpörgött a gazdasági növekedés, másrészt megkímélték az államot attól, hogy az energiarendszer üzemeltetésére, fenntartására és fejlesztésére súlyos százmilliárdokat költsön, ami további hitelfelvételek, és ezzel az adósságráta drámai növekedésével járt volna.

Az immár paranoiába hajló rezsiháború közepette arról is mélyen hallgatnak Orbánék, hogy bizony az egységnyi áramért fizetett 45 forintból mindössze 1,32 forint jut a szolgáltatóknak, a fizetett díj 75 (!) százaléka az állam »zsebébe« vándorol. Nem véletlenül lett ideges Németh Szilárd, a Fidesz rezsicsökkentési ökle, amikor az ELMÜ erről levélben merte tájékoztatni a lakosságot.”