Viktor, leszel a barátom?

„Az elmúlt évben rommá módosítgatták a szabályozói környezetet, különadókkal bombázták a szektort, a bankbetétek szintje alá zsugorították az elismert eszközarányos nyereséget, és a Magyar Villamos Műveket hozták helyzetbe, ahol csak bírták. Ezt jellemezte Orbán Viktor úgy, hogy "fogást talált" a cégeken. Én inkább nevezném villámháborúnak, aminek legfőbb áldozata az üzleti bizalom, visszanyerésére pedig ennek a kormányzatnak már aligha van esélye. Az erő nyelvén kell folytatnia tevékenységét, előnyösen tárgyalni pedig ilyen körülmények között nagyon nehéz. Nehezen várható el az E.ON-tól, hogy előnyös hosszú távú gázszállítási szerződést kössön a Gazprommal, ha annak hozadékát egy miniszteri döntéssel úgyis elveszik tőle. Melyik kereskedő hozna be olcsóbb gázt pont hozzánk, ahol az egész bevétel után kell különadót fizetnie? Ki fektetne be zöldenergiába, ahol Lázár János egyéni képviselői indítványai borzolják a kedélyeket?  És akkor a nagyobb befektetésekről nem is érdemes beszélni.

Egy ilyen helyzetben most már aligha van gyors visszaút. Mivel egy cseppet sem akar bízni, és nem is bízhat a piaci szereplőkben, a kormánynak és cégeinek át kell vennie ezeket a funkciókat. Kézivezérelt gáz- és árampiacra van szüksége, legfőképp, ha tovább akarja sanyargatni a magánvállalatokat. Ehhez pedig nyilvánvalóan szükség lesz egy nagy állami cégre, legyen az az MVM, a Mol vagy bármelyik másik a piacon. Feltehetően ez volt az eredeti elképzelés is, csak nem látszott, hogyan is lehetne megvalósítani. A mostani egy jelentős lépés ezen "nemzetstratégiai vízió" elérése felé, a Szurgutnyeftyegazzal most kötött alku így nyeri el igazi értelmét.

Orbán mentségére legyen mondva, van hasonlóan berendezett szektor az Unióban: a lengyel. Lengyelországban a kormány alig privatizált, lényegében elszabotálta az uniós liberalizációt, és alig van szükség független szabályozásra - mindent úgyis megmondanak felülről. A vízió nem teljesen légies, még ha távoli is. Három dologra azonban biztosan szüksége lesz, ha ide akar eljutni. Bizonyítani kell a cégeknek, hogy ez a helyzet nem csak egy epizód. A külföldi befektetők biztosan kivárnak 2014-ig, csak azután hoznak majd stratégiai döntéseket. Másrészt rendbe kell tennie a költségvetést, hogy immáron sokadszor ne kelljen eladni a frissen visszaszerzett vagyont. Végül talán érdemes lenne életet lehelni az állami energetikába. Az MVM elmúlt húsz évét végignézve, nehezen elképzelhető, miképpen fog ez az egész megbízhatóan működni.”