Amikor elapad az apanázs

„Atomcsapásként érte a baloldali »demokratikus« ellenzéket a rezsicsökkentés. Csak összevissza beszélnek az ügyben, mind a mai napig. Az első ellenzéki reflexió rutinból érkezett, féltve a piacot. Azt mondták, hogy a kormány durván beavatkozott a piac működésébe, ami többszörösen üt majd vissza, mert elmaradnak a fejlesztések az infrastruktúra javításával együtt, ami miatt zavarok keletkeznek a szolgáltatásban.
 
Nagy kár persze, hogy a szolgáltatók másfél évtizedes honi regnálása alatt vajmi kevés fejlesztést láthattunk. Még Brüsszel retorzióját is kilátásba helyezték, mert ugye a piacszent és sérthetetlen, de ha mi »keresztbe teszünk neki« akkor jön a kötelezettségszegési eljárás. Tapasztalva az intézkedési csomag kiemelkedően pozitív társadalmi fogadtatását, Bajnai Gordon arról beszélt, hogy a rezsiárak csökkentése teljesíthetetlen ígéret, röviden szélhámosság. A kormány átveri a népet. (Mint ahogy ők is tették.) Ebből a kijelentésből viszont logikusan következik, hogy akkor lennie kell egy másfajta, azaz »teljesíthető szélhámosságnak« is ebben az ügyben. Meg kell próbálkozni tehát valami effélével. Ennek jegyében dobták be az áfacsökkentés ötletét. Arról nem szóltak ugyan, hogy a hajdan az energiahordozókra alkalmazott legkedvezőbb áfakulcsokat az ő regnálásuk alatt emelték fokozatosan magasabbra és magasabbra. Azt sem bánják, hogy az áfára való hivatkozás oly átlátszó trükk, mint az ablaküveg.Ugyanis ha csökken a forgalmi adó, akkor az állam bevételei csökkennek, és növekszik az államkassza hiánya, aminek nem kívánt mértékétől éppen az elmúlt években sikerült megszabadulnia a kormánynak. Tipikus »csöbör-vödör« helyzet.Az adófizető kap valamit az egyik zsebébe, a másikból viszont kiveszik ugyanezt.”